Ipolytarnóci kovásodott fatörzsek

Ipolytarnócról az első híres kövületet, egy hatalmas fa kovásodott maradványát Kubinyi Ferenc paleontológus fedezte fel 1836-ban. Úgy gondolta, a fa tölgy, esetleg cser lehetett, de Tuzson János botanikus 1901-ben, részletes fatörzsmetszet-vizsgálatok alapján a Pinus, azaz a fenyő nemzetségbe sorolta a fosszilis növényt, és a lelőhely után Pinus tarnocziensisnek nevezte el. A lelet legnagyobb különlegességét a mérete adja, hiszen ez az ősi fa a becslések alapján elérte az 56 méteres magasságot. Geofizikai vizsgálatok kimutatták, hogy a faóriás környezetében több kisebb kovásodott fatörzs nyugszik még a földben. Múzeumunk gyűjteményében is megtalálható közülük egy.

Vajon hogy kövesedtek meg ezek a növények, és hogy kerültek mostani lelőhelyükre? A környékről származó kovásodott fák, és fosszilis tűlevelek egy környékbeli ősfenyves jelenlétére utalnak. Mintegy 1000-1600 méter magas növekedési helyüktől egy ősi folyó szállíthatta el őket uszadékfaként. Miután megfeneklettek, elborította őket a folyó hordaléka, így nem oxidálódhattak el. A kovásodásra a betemetődés után került sor. Az üledék fölött létrejövő riolittufa-rétegből kioldódó, és a talajvízzel együtt leszivárgó szilícium-dioxid sejtről sejtre cserélte ki a fa szerves anyagát, és természetes módon konzerválta a törzseket.

/Forrás: Báldi Tamás – Egy geológus barangolásai Magyarországon/

kovásodott fa